HÉTFŐ:

Nos, Erdélyiéknek locsolni kel a füvet, tehát négy hét aszály, most Erdélyiéknek burkolóik vannak, száradnia kell a falnak, szóval most itt a tetves Monszun. A pénteki vakolt fürdőszobai falat az időre megérkező S és L szomorúan nézegette csak, ode bizony majd párátlanító gépet kell hozni....

Végigsimítva a javítot falaimat, őszintén elismerték a munkámat, dagadt a májam. 

Aztán nekiláttak, haladtak azért a fürdővel, WCvel, épülnek a falak, simulnak a hegek és a spalettázás is elindult (ablakcsere utáni sérült falszélek gipszkartonnal és vakolatal való bejavítása).

Közben sokat én is fent időzve állandóan tanulok, hol ezsközök használatáról, hol technikákat lesek el, hol pedig infókat hallgatok. Természetesn két részegeskedős történet között.

KEDD és SZERDA

Mindkét nap időben jöttek, de az idehozott párátlanító (R2D2) bizony nem nagyon boldogul. Hiába szellőztettünk, hiába zártunk be mindent, hiába tömtük el a kémény nyílását, hiába minden.

Így hát S és L mindkét nap 1-2 óra munka után levonult. Igaz, picit haladtak, de az is igaz, hogy a száradó fürdő és WC falon kívül is lett volna micsinázni. (azért az aljazkiegyenlítés és más dolgok történtek, nem akarom ezeket elvitatni).

Képek (hétfő, kedd, szerda):

spaletta:

alakul a konyhaajtó:

WC falon már a tapadóhíd is fent van és alul már kiöntve a még híg padlopon:

Fürdőben látható az ytong téglás perem, amiben majd a leejtő lesz és körben itt is az aljzatkiegyenlítő:

Mire ezek a vastagon húzott falak is megszáradnak....

Itt-ott látszódik a függőleges betartását szolgáló alusín is (ezen húzzák felfelé a vízmértéket):

...ennyi esőtől még zöldebb a szomszéd fűje (és a saját is):

Barátom, a nagy keverő gép:

Kis tisztás a konyhapulton:

Haladok a vakolással este kicsit:

és íme R2D2:

a 80%os páratartalom nem akar(t) csökkenni..

Itt már betonozva a folyóka:

És a már szointe megszáradt fal, negyedik naposan:

Ajtók kispalettázva, száradva:

Alakul ez.

Csütörtök reggel (ez ma van), már végiggondolvajeleztem a kedves kollégáknak, hogy ne menjenek csak így haza. Inkább fizetek órabért és ha nincs mit csinálni, akkor kezdjék el a villanyos utáni javítást helyettem végezni, vakolni, glettelni. Mert persze ez pénzbe kerül, de egy fél napos megnyert horégszat vagy kis szabadidő meg felbecsülhetetlen lesz.

Így is lett, ma már lett járólap a WCbenés pár dolog még, aztán pedig 3 órát belenyomtak a nekem segítségbe.

KÉPEK:

Érkezik a fürdő zuhis falára a vízszigetelés:

S meg ne tudja, hogy sztár lett (éppen gipszkartonozza a WC geberit tartályát):

Ki lett javítva a spejz (azaz mosókonyha ajtónyílása is):

Konyhaajtó is szép szélű már:

Megjöttek a csempék, járólapok (háttérben jobb oldalt az új bojler a dobozában):

Ja igen, le lettem hülyézve, amikor megjegyeztem, hogy a 22 doboz csempe milyen kevésnek tűnik: hát persze, mert 7 doboz hiányzik, mert orsszul írtam össze. Nos, itt telt be a pohárka, fotóval bizonyítottam, hogy jól írtam össze, sőt, tökéletesen. Elismerték, holnap jön a többi. Többször ugynais nem néznek hülyének. Ezt amúgy a Mr T követte el, és S és a többiek is nagy szemekkel nézték, ahogy megvédve magam Mr T maradt alul. 

Persze a viszony jó, Mr T tényleg minden tmegtesz, hogy haladhassunk, így mondta, hogy jóvan, akkor én ügyes voltam, biztos a csempeboltos b.vszta el. Mindegy, hozzák holnap, ígérte.

Mr T lelépett, S közben bevéste a WC fűtőradiátorának elmaradt villanykábelét (ejnye Mr Z, itt bezzeg nem véstél, ahol meg rohadtul kellett volna), és haladt tovább.

Itt pedig már a szépséges járólap. Szépek a fugaközök, de mivel a WC körüli falak összetartanak, így simán kirajzolódik, hogy a WC is ferde és a szélső járólapok is furán állnak. Majd holnap azért zt szóvá kell tenni.

Kész a fürdő vízszigetelése:

Itt a Turista már megint:

Az a fejtartás (közeli ismerősök tudják, hogy ez nem jelent sok jót)

Csempeterven még rágódik Bab, de hiába, marad. Más kérdé, hogy tényleg cél az, hogy minél fentebb fusson, csak sajnos a befelé dőlő falak nem ígérnek sok jót.

Igyekszem majd S-t nyúzni ezzel (is).

Hajrá!

ui: végre utolértem magam a bloggal: ma még MA van - jelenidőőőőő :D

SZOMBAT

Szombaton végre leültünk Babbal minden átbeszélni. Megértettük egymást, ha időbe is telt és utána már átölelgetve megpuszilgatva egymást elkezdtünk előre nézni.

Aznap szép idő volt, ragyogó napsütés, 30fok, így inkább az esetleges pecát másnapra időzítettük és úgy döntöttünk, hogy az akciós Kika napot és a Praktikert is lenyomjuk.

lámpalista:

Felkerekedtünk hát és a Praktikerben kezdtünk, ahol relatíve gyorsan kiválasztottunk pár lámpát a kecóba, majd S által javasolt glettből, vakolatból és széria gelttből is behúztunk egy-egy 25kg zsákkal. 50ezer forinttal könnyebben távoztunk, a praktikeres kártyának hála kb 7000 Huft spórolva..

Irány a Tescó kajasora, ahol Pista bácsiékkal is összefutottunk. Ebéd és míg Bab pihengetve ejtőzgetett az asztalnál, én beszaladtam a tescóba kávét venni. Végtelen mennyiségű kv-t kell a drága jó melósoknak felszolgálni, és persze mi is isszuk. És ha már bent voltam, akkor műzli, ice tea, gyümi, stb, pikkpakk.

Kocsiba ezt is berámol (telt a BMW szépen) és irány a Kika. It először is a függönyökkel kezdtünk, a pontos méretekkel érkezve profin  menedzseltük le a varrónővel kiegészülve. Ugyanaz a függöny tetszett meg nekünk és bizony megint az egyik legkedvezőbb árú, így mikor kiderült, hogy ebből is lejön a 14%, egészen kezdtük nyeregben érezni magunkat. 

A méretek alapján elkészült a megrendelés, számlákkal és papírokkal mehettünk tovább a lámpaosztályra. Itt újabb lámpákat zsákmányoltunk, majd fel a fürdőszoba bútorokhoz és Babnak is kedvenc stílusú kisszekrények és tükör is megszerződött. 

Vissza a lámpákhoz, mindent felnyalábol és a kasszánál fizet (~120.000), majd még bútorok átvesz, kocsiba betetriszezik és végre indul haza. Nagyon fel voltunk fejben erre a napra készülve, Bab végképp derekasan tűrte, bírta, igaz, amint lehetett, kerítettümnk neki egy széket, akár melyik osztályon voltunk, akármelyik boltban.

Így hazaérvén a pincébe kipakolás után elégedetten nyúltunk el a kanapén; függöny pipa, még KisBab karnisa maradt ki (Ikea lesz, ahova a sok szekrény miatt amúgy is még menni kell). Lámpák szinte mind megvannak, Bab kis olvasója és a fürdő tükör feletti hiányzik már csak. Utóbbira már van kiszemeltünk, előbbi pedig Bab-on múlik.

És megvannak a fürdő szekrényei is, szuperek, reméljük azok vannak a dobozban, amiket akartunk. majd kiderül egy hónap múlva, összeszereléskor.

Így tehát rengeteget haladtunk szombaton, ami gyönyör, de az igazi boldogság onnan fakadt, hogy végre átbeszéltük és kibékülve újra a lila szerelmes ködben telt a nap és telnek a napok azóta is (csüt van ma).

VASÁRNAP

Alig vártam a reggelt, mert hittem a meteorológiának, hogy délutánra majd eláll az eső, így 8-12ig pakoltam a vakolatot és a glettet a falba. 

Mókás volt S nagy keverőgéét hazsnálni, teherbírásomnak hála a 4 óra megállás nélküli munkával telt el.

Bab rittyentett ebédet, majd a még mindig esegető esőben pakoltam a kocsiba a horágszcuccot és reménykedtünk a radarkép igazában (hogy a keve tó környékén már nem is esik). Nem a francot. Olyan monszun függönyön kellett átvágnunk az M7esen, hogy ilyesmit csak Floridában láttunk..

Megérkezve a tóhoz (foglaltunk beállót, azaz stég szerűséget, fájt a szívünk érte), de képtelenség volt kiszállni. A BMW még ekkor is fullon nyomta az ablaktörlőt (automata esőfelismerő van benne). 

Így hát ültünk, üldögéltünk és egyre-másra jöttek ki a szarráázott papucsos emberek a tóról a parkolóba bepakolni. Groteszk volt, ahogy bokáig gázoltak a vízbe, köztük egy figura tartva egy napernyőt a feje fölött egyensúlyozta a botjait, amiket még szétnyitva hozott bottartóstul ki a vízről. Majd az egészet hutty-hutty-hutty kis csuklómozdulatokkal összegubancolva összefogta és bevágta az autóba. Úgy röhögtünk hogy könnyünk csordult, ezt a mozdulatot ugyanis megjósoltam előre. Ott dögölj meg, kutya, aztán drága Spori majd kegközelebb, ha mennél a vízre, kötheted újra az egészet, vagy vehetsz új botokat :D

Pár ember kálváriáján kárörvendezve telt el fél óra, majd hazaindultunk. Igaz, akiken nevetünk, legalább horgászhattak. Hazafelé a pályán pedig a balatonra leruccanó pestiek gyönyörű tömött sorokat hoztak látre, de azért megoldható volt.

Kb4re értünk haza, én azonnal uzsgyi fel a lakásba folytatni a munkát. Bab is jött velem, nyugágyat felvittük, kényelmesen elhelyezkedve kísérte a munkákat figyelemmel laptopozott, filmezett, de végre nem voltam egyedül, volt társaság. na meg aztán hozott fel enni-inni valót, kis piknikes terülj-terülj asztalkámat csinált, zseniális volt.

Este 9ig toltam tehát, és biza az aznapi 9óra munka azért már látványos eredménnyel járt. Végre épülünk, ez már azt jelenti, hogy - remélhetőleg - túl vagyunk a mélyponton.

Képek:

Maradt még azért bőven legközelebbre is:

VezBab!