HÉTFŐ
Nos, Z, a Villanyos meg is jött, ahogy kell, jókedvűen a pajtival és felcipekedés után neki is álltak. A terv az volt hogy egy napig vésnek (2kor terveztek lelépni), majd másnap a maradék plusz csövezés és szerdán behúzzák a kábeleket a csövekbe.
Kaptak kvt, meghallgattam a nagy dumát, mert Z aztán tényleg nagyon szeret beszélni.
Majd megkezdődött a vésés. Nekem lent melóznom kellett, így csak 1 körül mentem fel kürölnézni. Nos, drámai helyzet fogadtott. A gyönyörű szép repedésmentes falak keresztbe-kasul szétvésve (szétb@szva - elnézést), kb 10 zsáknyi sitt a sarkokban, őrületes por, kosz és két teljesen kimerült ember.
Láttam magam előtt pörögni a százezreket, a napokat heteket, mire ezt rendbeteszem. Besírás. Mindezt azért, mert a padlóba vésés helyett ez így korrektebb. Mert meggyőzött, és én, aki sokmindent láttam már, rábólintottam.
A tetejébe Mr T ( a főkivitelező főni) megküldte az embereit, akik meghozták a 950kg-nyi építőanyagot és nagy nehezen beparkolva - velem az élen - elkezdtük felhordani. A villanyosnak nyilván be lett mondva, hogy 3 napig övé a lakás, de gondoltam, a szobák közepére majd behalmozzuk a sok zsákot (vakolat, beton, glett, segédanyagaok, ytong téglák, gipszkarton, stb).
Meg is jelentünk hát vállunkon a zsákokkal, erre Z idegrohamot kapott. Hogy hát ez neki meg lett ígérve, Ő így nem tud dolgozni, Ő akkor most levonul, az Ő napja tönkrement. Ehhez képest Bab egyáltalán nem hisztis és nem lobbanékony... Minden erőmmel próbáltam megnyugtatni, hogy csak bevisszük, nem nyúlunk a gépeikhez, lesz helye dolgozni, de csak nyomta-nyomta a hisztit. Végül ráparancsoltam, hogy fejezze már be, amúgy is menni akart (fél2 volt), így felpaprikázva a napot befejezve levonult.
Nem volt mit tenni, a levounálása (összepakolása aznapra - azaz gépek a sarokba, sitt összehúzás, stb) pont átfedésbe volt a felhordással; így mindent a bejárati ajtóig vittünk csak fel és ott hatalmas halmokban álltak a zsákok, téglák, kartonok, lépni alig lehetett.
Mint kiderült, S a burkoló és segítője L is a teherhordók között volt, anyáztak ők is, főleg a lépcsőkért.
Szétizzadva, kimerülve végeztek, előttük kb 5 perccel lépett le Z, de már késő volt, a teherhordók (későbbi burkolók) is leléptek. Én meg ottmaradtam egy tonnányi cuccal a lépcsőházi előtérben.
Babának elsírtam a dolgot, feljött körülnézni, majd a lakásban elhelyezkedve tartotta bennem a lelket, míg az 1 tonna (!) cuccot behordtam a lakás szobáinka közepére. Kényesen ügyeltem arra, hogy ahol a menyezeten is vésés van (hogy cseszné meg), oda ne tegyek zsákot, nehogy a létra oda ne férjen a "fürdősqrváknak". Megjegyezném, hogy ennyi izom életemben nem volt rajtam, brutál.
Egész éjjel pörögtem ezen, iszonyat felbosszantott a figura viselkedése, majd szétrobbantam, amikor arra gondoltam, hogy másnap majd folytatni fogja, hogy ezek a zsákok miért jöttek be és neki mennyire útba vannak (nincsenek).
Képek a Katasztrófa turistáról:
Vigyorog a Turista :D
Elbújt a Turista:
és akkor már képek a felhordott és egyedül behordott cuccokról:
KEDD
Reggel jöttek, de már nem is nyolcra, hanem már kb fél8 után valamikor itt kukorékoltak az ajtóban. Kialvás nélkül feszülten mentem ajtótnyitni, és fellépcsőzés közben szótlanul hallgattam Z-t, hogy én értsem meg, hogy neki hány ilyen volt, hogy mások helyett pakolt, mert nem fért oda a falhoz szerelni. Leszarom.
Fent aztán mondtam, hogy bevittem mindent a 40 perces bepakolást felkerekítettem egy órásra az elmeséléskor, és finoman hozzátettem, hogy fél órán múlt, hogy Ő levolunlva ezt az egészet megússza, és hogy nekem ne kelljen ezt se idegileg, se fizikálisan végigsz0pni. Nyilván se egy bocsánat, se elismerő szavak, de azért az elhangzott, hogy ezek nincsenek útban nekik.
Ezt 1% elégtételként nyugtáztam és folytatták a munkát.
Ja igen, T úr nyilván úgy volt, hogy nekünk segítve siettette a dolgokat, így a teherhordók - akik a burkolók - simán átfedésben haladhattak volna (például az abalkcsere utáni javítással, ajtók helyének bejavításával, vagy a fürdő és WC vakolásával). Így ezen a pénz és minden mellett időt is buktunk, S így csak csütörtökön tudott kezdeni. Iszonyat baleknak és amatőrnek éreztem magam. Hiába haladtunk eddig kiválóan, hiába lesz így tényleg az igazi a villany, az idő, a pénz, iaz idegeskedés, a plusz munkák és főleg az EGÓ ezt nem nyelte be.
Bab ebből kevésbé vett észre eleget, így még köztünk is megrottyant a jó hangulat, a kilátástalannak tűnő helyzet kihozta belőlem az állatot, bánva az egészet, hogy 2 évre minek túrtuk fel az egész lakást, és hogy a villanyos mellett az Ő kéréseinek meghajolva én vagyok a legnagyobb ökör a világon.
Nem tudtam megnyugodni, fasírt lett keményen, már innentől minden fájt, a drága magánban való szülés gondolata a beszerzendő dolgok össz árárig, minden. És nyilván legfőképpen az, hogy Bab nem igazán akarta megérteni, bennem mi játszódik. Ami részint nagy hiba a részéről, részint meg egy tök érthető viselkedés, mert ha ilyen bunkón viselkedem, akkor ez szinte esélytelen helyzet számára is.
Így éltünk egymás mellett fasírtban, míg végül szombatra szedtem magam annyira össze, hogy végre leültünk átbeszélni, én a fentieket elsírtam, Ő megértett, hogy a bajban ne hagyjon egyedül, én pedig ne legyek egy ekkora bunkó, mert ez csak egy felújítás, nem a világ vége, ki fogjuk izzadni, kész.
Na bocs, visszakanyarodok KEDDre, 3ig csinálták Zék a dolgot, a ház érintett lakóitól utólagosan elnézést kértem a tényleg egész napos vésésekért, kalapálásért.
SZERDA:
Megint hajnali érkezés, ekkor még a fasírt miatt is alig aludva fogcsikorgatva telt a nap, majd behúzva a vezetékeket, le is léptek kb délben. Remek, ezt a három napi munkát 2 napban is elvégezhették volna, és S a burkoló már szerdán kezdhetett volna.
Mindegy, szerdán amúgy is ki kell maxolnom a munkát, így kiengedve őket lapátoltam a gdp-t a cégnek ezerrel, estig.
CSÜTÖRTÖK:
Megjöttek időre a burkolók és Mr T is. Együtt szörnyülködtek a falon, Mr T bemondta az "én megmondtam" című szöveget és azt, hogy ez kb plusz fél misi megoldani...
S és L elkezdtek fent dógozni a rengeteg anyagból, és a fürdő szemben lévő legfüggőlegesebb fala is zabálta a vakolatot. Mi lesz itt még a többi fallal?! Sejteni kezdtük, hogy az a rengeteg felvitt anyag is szűkös lesz..
Délután fél5 körül vonultak le, kiengedtem Őket.
A hűtő helyének teteje plafonig ki lett véve és a szélei leflexelve:
Fürdő szembe fala már vakolva függőbe:
WC körbe kivakolva:
Még egy képen látszik a hűtő tetejének sok nyert helye:
Végtelen sok burkolós cucc, ez majd jól jön nekem hétvégén, ha megyek a villanyos után javítani a nútokat (kivésett csatornákat):
Ilyen egy rendes csempevágó:
PÉNTEK:
Ballagás és miegymás miatt ma nem jött senki, így a munkámmal haladva 2kor nekiindultam Öcsivel a horgásztóra kiengedni a gőzt.
Hétvége a kövi posztban!
