SZOMBAT

Szombaton végre leültünk Babbal minden átbeszélni. Megértettük egymást, ha időbe is telt és utána már átölelgetve megpuszilgatva egymást elkezdtünk előre nézni.

Aznap szép idő volt, ragyogó napsütés, 30fok, így inkább az esetleges pecát másnapra időzítettük és úgy döntöttünk, hogy az akciós Kika napot és a Praktikert is lenyomjuk.

lámpalista:

Felkerekedtünk hát és a Praktikerben kezdtünk, ahol relatíve gyorsan kiválasztottunk pár lámpát a kecóba, majd S által javasolt glettből, vakolatból és széria gelttből is behúztunk egy-egy 25kg zsákkal. 50ezer forinttal könnyebben távoztunk, a praktikeres kártyának hála kb 7000 Huft spórolva..

Irány a Tescó kajasora, ahol Pista bácsiékkal is összefutottunk. Ebéd és míg Bab pihengetve ejtőzgetett az asztalnál, én beszaladtam a tescóba kávét venni. Végtelen mennyiségű kv-t kell a drága jó melósoknak felszolgálni, és persze mi is isszuk. És ha már bent voltam, akkor műzli, ice tea, gyümi, stb, pikkpakk.

Kocsiba ezt is berámol (telt a BMW szépen) és irány a Kika. It először is a függönyökkel kezdtünk, a pontos méretekkel érkezve profin  menedzseltük le a varrónővel kiegészülve. Ugyanaz a függöny tetszett meg nekünk és bizony megint az egyik legkedvezőbb árú, így mikor kiderült, hogy ebből is lejön a 14%, egészen kezdtük nyeregben érezni magunkat. 

A méretek alapján elkészült a megrendelés, számlákkal és papírokkal mehettünk tovább a lámpaosztályra. Itt újabb lámpákat zsákmányoltunk, majd fel a fürdőszoba bútorokhoz és Babnak is kedvenc stílusú kisszekrények és tükör is megszerződött. 

Vissza a lámpákhoz, mindent felnyalábol és a kasszánál fizet (~120.000), majd még bútorok átvesz, kocsiba betetriszezik és végre indul haza. Nagyon fel voltunk fejben erre a napra készülve, Bab végképp derekasan tűrte, bírta, igaz, amint lehetett, kerítettümnk neki egy széket, akár melyik osztályon voltunk, akármelyik boltban.

Így hazaérvén a pincébe kipakolás után elégedetten nyúltunk el a kanapén; függöny pipa, még KisBab karnisa maradt ki (Ikea lesz, ahova a sok szekrény miatt amúgy is még menni kell). Lámpák szinte mind megvannak, Bab kis olvasója és a fürdő tükör feletti hiányzik már csak. Utóbbira már van kiszemeltünk, előbbi pedig Bab-on múlik.

És megvannak a fürdő szekrényei is, szuperek, reméljük azok vannak a dobozban, amiket akartunk. majd kiderül egy hónap múlva, összeszereléskor.

Így tehát rengeteget haladtunk szombaton, ami gyönyör, de az igazi boldogság onnan fakadt, hogy végre átbeszéltük és kibékülve újra a lila szerelmes ködben telt a nap és telnek a napok azóta is (csüt van ma).

VASÁRNAP

Alig vártam a reggelt, mert hittem a meteorológiának, hogy délutánra majd eláll az eső, így 8-12ig pakoltam a vakolatot és a glettet a falba. 

Mókás volt S nagy keverőgéét hazsnálni, teherbírásomnak hála a 4 óra megállás nélküli munkával telt el.

Bab rittyentett ebédet, majd a még mindig esegető esőben pakoltam a kocsiba a horágszcuccot és reménykedtünk a radarkép igazában (hogy a keve tó környékén már nem is esik). Nem a francot. Olyan monszun függönyön kellett átvágnunk az M7esen, hogy ilyesmit csak Floridában láttunk..

Megérkezve a tóhoz (foglaltunk beállót, azaz stég szerűséget, fájt a szívünk érte), de képtelenség volt kiszállni. A BMW még ekkor is fullon nyomta az ablaktörlőt (automata esőfelismerő van benne). 

Így hát ültünk, üldögéltünk és egyre-másra jöttek ki a szarráázott papucsos emberek a tóról a parkolóba bepakolni. Groteszk volt, ahogy bokáig gázoltak a vízbe, köztük egy figura tartva egy napernyőt a feje fölött egyensúlyozta a botjait, amiket még szétnyitva hozott bottartóstul ki a vízről. Majd az egészet hutty-hutty-hutty kis csuklómozdulatokkal összegubancolva összefogta és bevágta az autóba. Úgy röhögtünk hogy könnyünk csordult, ezt a mozdulatot ugyanis megjósoltam előre. Ott dögölj meg, kutya, aztán drága Spori majd kegközelebb, ha mennél a vízre, kötheted újra az egészet, vagy vehetsz új botokat :D

Pár ember kálváriáján kárörvendezve telt el fél óra, majd hazaindultunk. Igaz, akiken nevetünk, legalább horgászhattak. Hazafelé a pályán pedig a balatonra leruccanó pestiek gyönyörű tömött sorokat hoztak látre, de azért megoldható volt.

Kb4re értünk haza, én azonnal uzsgyi fel a lakásba folytatni a munkát. Bab is jött velem, nyugágyat felvittük, kényelmesen elhelyezkedve kísérte a munkákat figyelemmel laptopozott, filmezett, de végre nem voltam egyedül, volt társaság. na meg aztán hozott fel enni-inni valót, kis piknikes terülj-terülj asztalkámat csinált, zseniális volt.

Este 9ig toltam tehát, és biza az aznapi 9óra munka azért már látványos eredménnyel járt. Végre épülünk, ez már azt jelenti, hogy - remélhetőleg - túl vagyunk a mélyponton.

Képek:

Maradt még azért bőven legközelebbre is:

VezBab!