SZOMBAT

Szombaton végre leültünk Babbal minden átbeszélni. Megértettük egymást, ha időbe is telt és utána már átölelgetve megpuszilgatva egymást elkezdtünk előre nézni.

Aznap szép idő volt, ragyogó napsütés, 30fok, így inkább az esetleges pecát másnapra időzítettük és úgy döntöttünk, hogy az akciós Kika napot és a Praktikert is lenyomjuk.

lámpalista:

Felkerekedtünk hát és a Praktikerben kezdtünk, ahol relatíve gyorsan kiválasztottunk pár lámpát a kecóba, majd S által javasolt glettből, vakolatból és széria gelttből is behúztunk egy-egy 25kg zsákkal. 50ezer forinttal könnyebben távoztunk, a praktikeres kártyának hála kb 7000 Huft spórolva..

Irány a Tescó kajasora, ahol Pista bácsiékkal is összefutottunk. Ebéd és míg Bab pihengetve ejtőzgetett az asztalnál, én beszaladtam a tescóba kávét venni. Végtelen mennyiségű kv-t kell a drága jó melósoknak felszolgálni, és persze mi is isszuk. És ha már bent voltam, akkor műzli, ice tea, gyümi, stb, pikkpakk.

Kocsiba ezt is berámol (telt a BMW szépen) és irány a Kika. It először is a függönyökkel kezdtünk, a pontos méretekkel érkezve profin  menedzseltük le a varrónővel kiegészülve. Ugyanaz a függöny tetszett meg nekünk és bizony megint az egyik legkedvezőbb árú, így mikor kiderült, hogy ebből is lejön a 14%, egészen kezdtük nyeregben érezni magunkat. 

A méretek alapján elkészült a megrendelés, számlákkal és papírokkal mehettünk tovább a lámpaosztályra. Itt újabb lámpákat zsákmányoltunk, majd fel a fürdőszoba bútorokhoz és Babnak is kedvenc stílusú kisszekrények és tükör is megszerződött. 

Vissza a lámpákhoz, mindent felnyalábol és a kasszánál fizet (~120.000), majd még bútorok átvesz, kocsiba betetriszezik és végre indul haza. Nagyon fel voltunk fejben erre a napra készülve, Bab végképp derekasan tűrte, bírta, igaz, amint lehetett, kerítettümnk neki egy széket, akár melyik osztályon voltunk, akármelyik boltban.

Így hazaérvén a pincébe kipakolás után elégedetten nyúltunk el a kanapén; függöny pipa, még KisBab karnisa maradt ki (Ikea lesz, ahova a sok szekrény miatt amúgy is még menni kell). Lámpák szinte mind megvannak, Bab kis olvasója és a fürdő tükör feletti hiányzik már csak. Utóbbira már van kiszemeltünk, előbbi pedig Bab-on múlik.

És megvannak a fürdő szekrényei is, szuperek, reméljük azok vannak a dobozban, amiket akartunk. majd kiderül egy hónap múlva, összeszereléskor.

Így tehát rengeteget haladtunk szombaton, ami gyönyör, de az igazi boldogság onnan fakadt, hogy végre átbeszéltük és kibékülve újra a lila szerelmes ködben telt a nap és telnek a napok azóta is (csüt van ma).

VASÁRNAP

Alig vártam a reggelt, mert hittem a meteorológiának, hogy délutánra majd eláll az eső, így 8-12ig pakoltam a vakolatot és a glettet a falba. 

Mókás volt S nagy keverőgéét hazsnálni, teherbírásomnak hála a 4 óra megállás nélküli munkával telt el.

Bab rittyentett ebédet, majd a még mindig esegető esőben pakoltam a kocsiba a horágszcuccot és reménykedtünk a radarkép igazában (hogy a keve tó környékén már nem is esik). Nem a francot. Olyan monszun függönyön kellett átvágnunk az M7esen, hogy ilyesmit csak Floridában láttunk..

Megérkezve a tóhoz (foglaltunk beállót, azaz stég szerűséget, fájt a szívünk érte), de képtelenség volt kiszállni. A BMW még ekkor is fullon nyomta az ablaktörlőt (automata esőfelismerő van benne). 

Így hát ültünk, üldögéltünk és egyre-másra jöttek ki a szarráázott papucsos emberek a tóról a parkolóba bepakolni. Groteszk volt, ahogy bokáig gázoltak a vízbe, köztük egy figura tartva egy napernyőt a feje fölött egyensúlyozta a botjait, amiket még szétnyitva hozott bottartóstul ki a vízről. Majd az egészet hutty-hutty-hutty kis csuklómozdulatokkal összegubancolva összefogta és bevágta az autóba. Úgy röhögtünk hogy könnyünk csordult, ezt a mozdulatot ugyanis megjósoltam előre. Ott dögölj meg, kutya, aztán drága Spori majd kegközelebb, ha mennél a vízre, kötheted újra az egészet, vagy vehetsz új botokat :D

Pár ember kálváriáján kárörvendezve telt el fél óra, majd hazaindultunk. Igaz, akiken nevetünk, legalább horgászhattak. Hazafelé a pályán pedig a balatonra leruccanó pestiek gyönyörű tömött sorokat hoztak látre, de azért megoldható volt.

Kb4re értünk haza, én azonnal uzsgyi fel a lakásba folytatni a munkát. Bab is jött velem, nyugágyat felvittük, kényelmesen elhelyezkedve kísérte a munkákat figyelemmel laptopozott, filmezett, de végre nem voltam egyedül, volt társaság. na meg aztán hozott fel enni-inni valót, kis piknikes terülj-terülj asztalkámat csinált, zseniális volt.

Este 9ig toltam tehát, és biza az aznapi 9óra munka azért már látványos eredménnyel járt. Végre épülünk, ez már azt jelenti, hogy - remélhetőleg - túl vagyunk a mélyponton.

Képek:

Maradt még azért bőven legközelebbre is:

VezBab!

HÉTFŐ

Nos, Z, a Villanyos meg is jött, ahogy kell, jókedvűen a pajtival és felcipekedés után neki is álltak. A terv az volt hogy egy napig vésnek (2kor terveztek lelépni), majd másnap a maradék plusz csövezés és szerdán behúzzák a kábeleket a csövekbe.

Kaptak kvt, meghallgattam a nagy dumát, mert Z aztán tényleg nagyon szeret beszélni.

Majd megkezdődött a vésés. Nekem lent melóznom kellett, így csak 1 körül mentem fel kürölnézni. Nos, drámai helyzet fogadtott. A gyönyörű szép repedésmentes falak keresztbe-kasul szétvésve (szétb@szva - elnézést), kb 10 zsáknyi sitt a sarkokban, őrületes por, kosz és két teljesen kimerült ember.

Láttam magam előtt pörögni a százezreket, a napokat heteket, mire ezt rendbeteszem. Besírás. Mindezt azért, mert a padlóba vésés helyett ez így korrektebb. Mert meggyőzött, és én, aki sokmindent láttam már, rábólintottam. 

A tetejébe Mr T ( a főkivitelező főni) megküldte az embereit, akik meghozták a 950kg-nyi építőanyagot és nagy nehezen beparkolva - velem az élen - elkezdtük felhordani. A villanyosnak nyilván be lett mondva, hogy 3 napig övé a lakás, de gondoltam, a szobák közepére majd behalmozzuk a sok zsákot (vakolat, beton, glett, segédanyagaok, ytong téglák, gipszkarton, stb). 

Meg is jelentünk hát vállunkon a zsákokkal, erre Z idegrohamot kapott. Hogy hát ez neki meg lett ígérve, Ő így nem tud dolgozni, Ő akkor most levonul, az Ő napja tönkrement. Ehhez képest Bab egyáltalán nem hisztis és nem lobbanékony... Minden erőmmel próbáltam megnyugtatni, hogy csak bevisszük, nem nyúlunk a gépeikhez, lesz helye dolgozni, de csak nyomta-nyomta a hisztit. Végül ráparancsoltam, hogy fejezze már be, amúgy is menni akart (fél2 volt), így felpaprikázva a napot befejezve levonult.

Nem volt mit tenni, a levounálása (összepakolása aznapra  - azaz gépek a sarokba, sitt összehúzás, stb) pont átfedésbe volt a felhordással; így mindent a bejárati ajtóig vittünk csak fel és ott hatalmas halmokban álltak a zsákok, téglák, kartonok, lépni alig lehetett.

Mint kiderült, S a burkoló és segítője L is a teherhordók között volt, anyáztak ők is, főleg a lépcsőkért.

Szétizzadva, kimerülve végeztek, előttük kb 5 perccel lépett le Z, de már késő volt, a teherhordók (későbbi burkolók) is leléptek. Én meg ottmaradtam egy tonnányi cuccal a lépcsőházi előtérben.

Babának elsírtam a dolgot, feljött körülnézni, majd a lakásban elhelyezkedve tartotta bennem a lelket, míg az 1 tonna (!) cuccot behordtam a lakás szobáinka közepére. Kényesen ügyeltem arra, hogy ahol a menyezeten is vésés van (hogy cseszné meg), oda ne tegyek zsákot, nehogy a létra oda ne férjen a "fürdősqrváknak". Megjegyezném, hogy ennyi izom életemben nem volt rajtam, brutál. 

Egész éjjel pörögtem ezen, iszonyat felbosszantott a figura viselkedése, majd szétrobbantam, amikor arra gondoltam, hogy másnap majd folytatni fogja, hogy ezek a zsákok miért jöttek be és neki mennyire útba vannak (nincsenek).

Képek a Katasztrófa turistáról:

Vigyorog a Turista :D

Elbújt a Turista:

 és akkor már képek a felhordott és egyedül behordott cuccokról:

KEDD

Reggel jöttek, de már nem is nyolcra, hanem már kb fél8 után valamikor itt kukorékoltak az ajtóban. Kialvás nélkül feszülten mentem ajtótnyitni, és fellépcsőzés közben szótlanul hallgattam Z-t, hogy én értsem meg, hogy neki hány ilyen volt, hogy mások helyett pakolt, mert nem fért oda a falhoz szerelni. Leszarom.

Fent aztán mondtam, hogy bevittem mindent a 40 perces bepakolást felkerekítettem egy órásra az elmeséléskor, és finoman hozzátettem, hogy fél órán múlt, hogy Ő levolunlva ezt az egészet megússza, és hogy nekem ne kelljen ezt se idegileg, se fizikálisan végigsz0pni. Nyilván se egy bocsánat, se elismerő szavak, de azért az elhangzott, hogy ezek nincsenek útban nekik.

Ezt 1% elégtételként nyugtáztam és folytatták a munkát. 

Ja igen, T úr nyilván úgy volt, hogy nekünk segítve siettette a dolgokat, így a teherhordók - akik a burkolók - simán átfedésben haladhattak volna (például az abalkcsere utáni javítással, ajtók helyének bejavításával, vagy a fürdő és WC vakolásával). Így ezen a pénz és minden mellett időt is buktunk, S így csak csütörtökön tudott kezdeni. Iszonyat baleknak és amatőrnek éreztem magam. Hiába haladtunk eddig kiválóan, hiába lesz így tényleg az igazi a villany, az idő, a pénz, iaz idegeskedés, a plusz munkák és főleg az EGÓ ezt nem nyelte be.

Bab ebből kevésbé vett észre eleget, így még köztünk is megrottyant a jó hangulat, a kilátástalannak tűnő helyzet kihozta belőlem az állatot, bánva az egészet, hogy 2 évre minek túrtuk fel az egész lakást, és hogy a villanyos mellett az Ő kéréseinek meghajolva én vagyok a legnagyobb ökör a világon.

Nem tudtam megnyugodni, fasírt lett keményen, már innentől minden fájt, a drága magánban való szülés gondolata a beszerzendő dolgok össz árárig, minden. És nyilván legfőképpen az, hogy Bab nem igazán akarta megérteni, bennem mi játszódik. Ami részint nagy hiba a részéről, részint meg egy tök érthető viselkedés, mert ha ilyen bunkón viselkedem, akkor ez szinte esélytelen helyzet számára is.

Így éltünk egymás mellett fasírtban, míg végül szombatra szedtem magam annyira össze, hogy végre leültünk átbeszélni, én a fentieket elsírtam, Ő megértett, hogy a bajban ne hagyjon egyedül, én pedig ne legyek egy ekkora bunkó, mert ez csak egy felújítás, nem a világ vége, ki fogjuk izzadni, kész.

Na bocs, visszakanyarodok KEDDre, 3ig csinálták Zék a dolgot, a ház érintett lakóitól utólagosan elnézést kértem a tényleg egész napos vésésekért, kalapálásért. 

SZERDA:

Megint hajnali érkezés, ekkor még a fasírt miatt is alig aludva fogcsikorgatva telt a nap, majd behúzva a vezetékeket, le is léptek kb délben. Remek, ezt a három napi munkát 2 napban is elvégezhették volna, és S a burkoló már szerdán kezdhetett volna.

Mindegy, szerdán amúgy is ki kell maxolnom a munkát, így kiengedve őket lapátoltam a gdp-t a cégnek ezerrel, estig.

CSÜTÖRTÖK:

Megjöttek időre a burkolók és Mr T is. Együtt szörnyülködtek a falon, Mr T bemondta az "én megmondtam" című szöveget és azt, hogy ez kb plusz fél misi megoldani... 

S és L elkezdtek fent dógozni a rengeteg anyagból, és a fürdő szemben lévő legfüggőlegesebb fala is zabálta a vakolatot. Mi lesz itt még a többi fallal?! Sejteni kezdtük, hogy az a rengeteg felvitt anyag is szűkös lesz..

Délután fél5 körül vonultak le, kiengedtem Őket. 

 A hűtő helyének teteje plafonig ki lett véve és a szélei leflexelve:

Fürdő szembe fala már vakolva függőbe:

WC körbe kivakolva:

Még egy képen látszik a hűtő tetejének sok nyert helye:

Végtelen sok burkolós cucc, ez majd jól jön nekem hétvégén, ha megyek a villanyos után javítani a nútokat (kivésett csatornákat):

Ilyen egy rendes csempevágó:

 PÉNTEK: 

Ballagás és miegymás miatt ma nem jött senki, így a munkámmal haladva 2kor nekiindultam Öcsivel a horgásztóra kiengedni a gőzt.

Hétvége a kövi posztban!