"pedig milyen jó ötletnek tűnt" - ez lesz a blogbejegyzés jeligéje, de azért hisszük, hogy ez is olyan MI, azaz nehezen jön össze, de nagy katarzis és elégtétel a SIKER.

Amikor 2019 évünkre visszanézünk, nem volt könnyű év. Az amcsis - fájdalomdíj - nyaralásunkon és kiruccanásainkon kívül az igazi cél (KisBab gyártás) váratott magára. Mígnem decemberben Bab az A-vírus legyőzése után bejelentette, hogy helyzet van. Azaz minden kezdett jóra fordulni.

És meghirdették Vez számára (én vaok Vez,szal nekem) a legkedvesebb lakást eladásra a házban. Annó lebeszéltek róla, hogy hitel és rizikó árán bevállaljam, pedig cirka 30M-t nőtt az értéke az elmúlt 7-8 évben. De Vez (és VezBab) élete ilyen, csak azért is nyerni kell a végén, így Bab kislakását beleszámítva mégiscsak megkaparintódhatott.

A lakás nem volt rossz állapotban, lakták decemberig albérlők, de a fürdő és pár dolog azért igényelt hozzányúlást. És van hozzá egy 21nm-es hatalams garázs, ami műhelynek és pakolgatni is tökély.

Jó kigondolt terv, jó áron, így az elővásárlási joggal élve azonnal léptünk, szóban megállapdtunk, számlát kiürítve leeőlegeztünk, babahitelt vettünk fel és már csak Bab kislakását kellett eladni. Láttuk a mateknál, hogy 6-7M hitel fog még kelleni a végére, de ez inkább amolyan biztonsági tartaléknak volt tervezve.

Hát nem így lett. Januárig ugyanis vártunk, hogy adómentes legyen az eladás, de a korona vírus miatti pandémiás helyzetben zuhanni kezdtek az árak és ezzel párhuzamosan az esélyeink is az értelmes árú eladásra. Kínok kínjával kezdtük csökkenteni az árat, csináltam a mégújabb mégszebb hirdetést, nyomultam az ingatlanos irodáknál (semmirekellőbb emberek nem biztos hogy léteznek - bocs).

Végül jött a Vevő, Tamás, aki még lejjebb alkudta a dolgot, így biza a tervhez képest 5-6M-mel kevesebbért ment el a kéró. Igaz, készpénzért és jó viszonyban, de már pontosan látható volt, hogy ha Bab felújítási igényeinek kell majd megfelelni, akkor biza vagy még plusz 5-6M hitel fog kelleni, vagy pedig a garázst el kell majd adni.

Tamás tehát kifizetett minket, előtte kifestettünk.

Kipakoláskor rákérdeztünk a mi eladónknál, nevezzük itt A-nak, hogy ugye felvihetjük a kanapét, hűtőt és pár dolgot, hiszen úgysem lakik már ott senki. (január helyett Áprilist írtunk már ekkor, négy hónapja lakatlan és szinte kipakolt volt a fészeknek való). Ekkor derült ki, hogy minden mendemonda igaz és A inkább az északi boszorkány. Így lett a neve Boszorka, sajnos minden túlzás nélkül tetves mód találóan.

Új szerződést kellett írnunk, hogy a garászt eltudjuk okosabban adni a lezajló adásvétel után minél előbb, hogy legyen pénzünk felújítani. A bezuhant lakásárak miatt még az önerőhöz is tovább ürült a számla, elég gyászos időszak jött. Se autó szervízelés, se semmi. Ilyet sem éltem meg az elmúlt 10 évben.

A Boszorka pedig rákapcsolt, írta a tetves emaileket, hazudozott és az ügyvéd és az én kiborításom mellett a terhes Bab miatt kezdett igazán elmérgesedni a viszony. Nemalvásig hergelt minket, mondhatnánk, elérte a célját. (Gonosz ember, ezért ilyen remek céljai vannak - a szerk.)

Fogcsikorgatva ment tovább az adásvétel, így a Kolera idején Korona idején a banki hitel is plusz 4-5 hét volt az ígéretekhez képest. Kibírtuk, lenyomtuk, így eljött a birtokbavétel, amikor már nyilván más volt a leányzó fekvése: mivel mindent kifizettünk, végre mi diktáltunk. Az ügyvéd az eddig eltelt pár hétnyi ezer email váltás után nyilván ott kellett, hgy legyen, ezt kifizettük, de bizony minden egyes fillérért megdolgozott. Itt is hazudott a boszorka, sunnyogott a férje, ment a lódítás. Katasztrófa volt, emelte a csávó a hangját, majd végü már m ügyvédnőnk üvöltötte le, hogy mit képzel, hagyja már abba, mindent jogosan kérünk (és jeleztünk előre írott formában). Majd elegem lett és félig blöffből mondtam is az Ügyvédnek, hogy hagyjuk ezt a francba, amjd akkor folytatjuk, hogyha az Eladó is képes a rá vonatkzoó résszeit a szerződésnek betartani. Az ügyvéd is fordult tehát az ajtó felé és jelezte, hogy akkor a kötbér pedig indul. Na több se kellett az adócsaló mocskoknak, előkerült az a szerelő, a számla, és minden, amit kértünk.

Így szépen átvehettük a lakást, bár volt egy ominózus pillanat, amikor a klímára rákédezve ("ez sem működik, át vagyunk verve" című nyilván direkt offenzív kérdésre reagálva a Boszorka a nyitott ablakban teli torokból kezdett üvölteni. Aszittük, kiugrik. Ja és a szakmája az emberekkel, gyerekekkel való foglalkozás. Mi börtönbe vagy valamely gyógyintézménybe csuknánk azonnali hatállyal.

Lényeg a lényeg, átvettük, jegyzőkönyv kitöltve, ügyvéd kifizetve, kulcsok nekünk odab@szva, se elköszönés, se semmi. Ekkor már szégyelhette magát, mi pedig hagytuk, menjen, főjön a saját levében, a soha viszont nem látásra. Reméltem, hogy nem az egyik lépcsőházi seprűn lovagolva megy haza innen.

Így tehát január-február helyett május elejével átvettük a lakát, kezdődhetett a felújítás.

Közben újabb adásvételivel a garázsról lemondtam nagyon fájó szívvvel, de ez van, muszáj volt.

Így pénzzel a zsebünkben indulhattunk neki, de ez már akövi bejegyzés lesz, azaz az első nap.